A rákosmenti vállalkozók támogatója – Vilma Virtuális Marketing

Szólás Miklós az RV17 Rákosmenti Vállalkozásfejlesztési Iroda egyik oszlopos bérlőjeként rengeteg mindenben segít a kerület vállalkozóinak: marketingtanácsokat ad, ügyeket intéz, és a munkaerőpiaci kérdésekben is támogatja ügyfeleit.

Mi vezetett el a marketinghez?

Informatikai végzettséggel rendelkezem, de hamar marketingterületre kerültem, ahol nem csak kommunikációval foglalkoztam. Sokáig nagy márkákon dolgoztam, de 50 felé közeledve azt láttam, hogy a munkaerőpiac nem igazán kedvez nekem. Ekkor egy munkaerőpiaci kommunikációval foglalkozó ügynökségnél találtam meg a helyem, és ott is dolgoztam a nagy válságig. A válság után viszont azt láttam, hogy egészen másképp épült újjá a munkaerőpiac, mint amilyen előtte volt. Sokaknak segítettem a saját korosztályomból abban, hogyan találhatnak új munkát, vagy állhatnak a saját lábukra, és időszakos projekteken akkor munkát is tudtam adni néhányuknak.

Ebből hogyan lett vállalkozás?

A válság során a bér- és marketingköltségeket húzták meg leginkább, ezért elkezdtem azzal foglalkozni, hogy ha valaki nem engedheti meg magának, hogy állandó marketingest tartson, vagy nincs szüksége rá, mert annyira kicsi, annak virtuális marketingszolgáltatásokat nyújtsak. Több cégnek dolgoztunk, és mindig az igényeknek megfelelően tudtuk összeállítani a csapatot. Majd kiderült, hogy egészen más dolgokra is nyitottak az ügyfeleink. Így kezdtünk el virtuális asszisztencia szolgáltatásokat nyújtani, amelynek keretében minden nemszeretem munkát elvégzünk. Az irodavezetők feladatköre nagyon jól körülírt, viszont sok apró-cseprő feladatot is el kell végezni, amit igyekeznek elkerülni. A virtuális asszisztens ezzel szemben vadássza a munkát, mert ebből óradíjas bevétele van. Ez mindenféle adminisztratív területen működik, és olyan dolgokat is megcsinálunk, amiket inkább halogatnának, viszont nyomasztja őket. Az asszisztensek eleinte néha féltik a munkahelyünket tőlünk, de idővel már kézről kézre adnak minket. Van egy tartalomfejlesztő üzletágunk is, átvesszük egy-egy Facebook-oldal vagy szakmai blog üzemeltetését mindenféle szövegírási, fotós és egyéb feladatával. Havonta egyszer leülünk, kitaláljuk a stratégiát és előkészítjük az anyagokat. Emellett marketingtanácsadóként működöm a kis- és középvállalkozók körében. Ez utóbbi erősen kötődik az RV17-hez.

Miért választottátok az RV17-et?

13 hónapja felszámoltuk a belvárosi irodánkat és hazajöttünk ide a kerületbe. A közösségi iroda nekünk nagyon jól működik, mert a lakástól elkülönülő iroda jobban szervezi az életünket, de mégis rugalmasságot ad, és az ügyfelek is jobban be mernek jönni ide, mint egy Kálvin téri irodaházba. A helyi vállalkozók szemében is sokkal hitelesebb vagyok így, és a képzéseink tematikája is összecseng a vállalkozásfejlesztési iroda feladataival. Az RV17-tel van egy keretszerződésem, amelynek keretében most a legnépszerűbb az óradíjas tanácsadás, amit jelentős kedvezménnyel érhetnek el az ügyfelek. A feleségem pedig a szomszédos művelődési házban tanít informatikát a helyi nyugdíjasoknak.

Ebben a kerületben születtem, és az emberek még mindig sokkal közvetlenebbek itt egymással. A piacon ott vannak Edina tanítványai, a fiam osztálytársainak a szülei, akik vállalkozóként akár ott is tanácsot kérnek tőlem, és még mindig mindent megbeszélünk egymással. Facebook nélkül is megvalósítjuk azt a közösségi koncepciót, amire szükség van a gazdaság fejlődéséhez. A személyes kapcsolatok még mindig a legfontosabbak a munkahely- és az ügyfélszerzésben. Nem csak a webáruházban kell eladnunk, kisvállalkozóként a környezetünknek is tudnia kell, hogy mivel foglalkozunk, és helyben is megalapozhatjuk a sikersztorinkat. Arra vagyunk igazán büszkék, hogy ez a tevékenység nem csak nekünk tesz jót, de az RV17 segít nekünk segíteni.

Arra összpontosítunk, hogy a kisvállalkozások ne egymástól vegyék el az ügyfeleket, hanem működjenek együtt. Erre is van egy eseményünk, ahol arra építünk, hogy ki mit akarna eladni a másik kínálatából. Így tudtunk kibékíteni két rivális biztosítási ügynököt, akik egészen más szemlélettel közelítették meg a szakmát, és mára egymásnak is vállalnak tanácsadást, hogy meggyőzzék a másik ügyfeleit. Olyan együttműködés születik, ami nem barter, nem jutalék és nem árengedmény – ez ugyanis az a három dolog, ami lehúzza a mélybe a kisvállalkozásokat. Úgy tudunk lépni, ha együtt dolgozunk, és eladjuk egymás dolgait.

A munkaerőpiaccal való kapcsolatod is megmaradt?

Igen, van egy szakértői szerepköröm a munkaerőpiacon, valamint munkáltatói márkaépítéssel is foglalkozom.

Az employer branding mekkora vállalkozásmérettől értelmezhető?

Egy főtől. Az egész a meggyőzésről szól. Ha nincs egy alkalmazottad se, akkor is dolgozol. Vannak munkahelyi élményeid, amik sokkal hitelesebbek, mint a kereskedelmi üzeneteid. Ha az élményeidről el tudsz mondani egy sztorit, azt nem kikerülni fogják, hanem megosztani. A dolgozók számára is be kell tudni mutatni és vonzóvá kell tenni a munkahelyet, és ennek ugyanaz a titka, mint a marketingnek. Az ügyfélközpontú gondolkodás és a tulajdonosi hozzáállás olyan bullshitek, amiket már tíz éve lehúztunk a vécén. Mindennek a középpontjában a dolgozó áll, hiszen azért veszek fel embereket, mert egyedül már nincs kapacitásom több nyereséget termelni. Ha az ő élményeiket helyezem a középpontba, akkor jól fogják érezni magukat, és ennek híre is megy. Ennél több nem kell. Akkor volt értelme megszűrni a jelentkezőket, amikor egy asszisztensi állásra 2500 ember jelentkezett, ma viszont a néhány jelentkezőből kell megszereznem a lehető legjobbat. A másik, ami nagyon fontos, az együttműködés kultúrája. Ez elsősorban a nagy cégeknél nem szokott menni. Száz fős mérethatár körül már nem ismer mindenki mindenkit, belépnek a vezetői szintek, mindenki elkezdi lepasszolni a feladatokat, miközben sok feladaton párhuzamosan dolgoznak, és az egyes osztályok között nincsen kommunikáció.

A kkv-k generációváltásában láttok hasonló fejlődést, mint ami a nagyvállalati vezetői mentalitásban megfigyelhető? A generációváltással vajon itt is előtérbe kerülnek az emberközpontú és együttműködésre építő vezetők?

Igény volna rá, de sajnos azt látjuk, hogy a korábbiakhoz hasonló dinasztikus cégek már nincsenek. Annyira megváltozott minden iparág, mindent másképp kell csinálni. A generációs különbségek ezért nem az élethelyzetből adódnak, hanem a szakmák már nem úgy működnek, a termékeket már nem úgy kell elkészíteni, a szolgáltatásokra már nem úgy van igény. A kortárs közösség ráadásul sokkal erősebben befolyásolja a fiatalokat, mint a család. Azt a saját unokahúgaimon is látom, hogy egyszerűen nem csinálhatják azt, amit én mondok. Kisvállalkozásokból nem tud kinőni egy multi, csak a startupok esetében, ha egy nagy cég felvásárolja őket. A korábbi cégek az alapítóval együtt megszűnnek. Szerencsére nagyon rugalmasan alakulnak új cégek, amelyek fel tudják majd szívni a munkaerőt, vagy alkalmazni tudják a projektekre szerződő szakembereket, akik már nem is akarnak maguknak állást. A nagy szervezetek a harmincas évekre voltak jellemzőek, a mai világ már sokkal rugalmasabb.

Posted in Jó gyakorlatok and tagged , , .