Magyar Idők – Háromszázezer magyar dolgozik most külföldön

A környező országokkal összehasonlítva kevés magyar vállal munkát a határainkon túl. Hozzávetőleg háromszázezerre tehető azon magyarok száma, akik külföldön dolgoznak, közülük nagyjából 72 ezren a határ menti területeken élnek, és legtöbbjük Ausztriában vállal munkát. Szalai Piroska, a Nemzetgazdasági Minisztérium tanácsadója a rendelkezésre álló adatok alapján a Magyar Időknek arról beszélt: nem ördögtől való dolog a külföldi munkavállalás, mivel részben a nyelvtudás, részben a tapasztalat megszerzése és a szakmai kapcsolatok építése miatt sok területen nélkülözhetetlen. Arányaiban ráadásul a környező országokhoz képest alacsony a külföldön dolgozó magyarok száma.

Pontos adatok nincsenek a külföldön élő és munkát vállaló vagy a külföldre ingázó munkavállalók számáról, ugyanakkor a rendelkezésre álló statisztikák alapján viszonylag jól becsülhető a számuk – mondta a Magyar Időknek Szalai Piroska, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) tanácsadója, a Budapesti Vállalkozásfejlesztési Közalapítvány kuratóriumi elnöke (kis képünkön).

Kiemelte: egyfelől a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) munkaerőpia­ci felméréséből és a népszámlálási adatokból, másfelől pedig az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat gyűjtései alapján lehet eligazodni, amihez a pontos adatokat a tagállamok szolgáltatják.

Módszertani kérdés

– Nagyságrendileg háromszázezer magyar munkavállaló dolgozhat külföldön, közülük hozzávetőleg 72 ezren lehetnek az ingázók, tehát a Magyarországon élő, de külföldön munkát végzők – részletezte Szalai Piroska.

A KSH havonta nyilvánosságra hozott munkaerőpiaci felméréséből becsülhető, hogy 2017-ben 110 ezer alá csökkent azoknak a külföldön dolgozó munkavállalóknak a száma, akiknek van magyarországi kötődésük, vagyis az adatfelvételkor ők vagy a családtagjaik megtalálhatók voltak itthon. E munkavállalók többsége a határ mentén ingázik vagy havonta egy-két hétre vállal munkát, ám a fennmaradó időt itthon tölti. Ők a magyarországi statisztikákban szerepelnek.

Azokat a munkavállalókat, akik hosszabb vagy akár rövidebb időre kiköltöztek, és jellemzően a családjuk sem él itt, a külföldi statisztikai hivatalok adatfelvevői érik el, ők mérik, így a magyar munkaerőpiaci felmérésekben már nem szerepelnek.

Szalai Piroska rámutatott: a nemzetközi adatok közül a tagállamok azonos munkaerőpiaci felméréséből a 2016. első fél évére vonatkozóak a legfrissebbek. Eszerint a külföldön lakó, az itthoni felmérésekben már nem szereplő magyar munkavállalók száma 150-170 ezer körülire tehető. Emellett a KSH 2016-os úgynevezett kis népszámlálásából tudjuk, hogy a határ menti településekről ingázók száma akkor 72 ezer fő volt.

A szakértő a statisztikák kormányzati meghamisítására vonatkozó állításokra úgy reagált: ezeknek nincs valóságalapjuk, mivel az összes uniós tagországra, sőt minden OECD-országra közös nemzetközi standardok vonatkoznak. Magyarországgal együtt a többi tagállam is az ENSZ munkaügyi szervezetének a módszertana szerint végzi a munkaerőpiaci felmérést, a vizsgálati módszer nem az állampolgársági nyilvántartásokból dolgozik.

Szalai Piroska felidézte: korábban is vállaltak munkát magyarok külföldön, sok esetben feketén, de a nagyobb vonzerőt az jelentette, amikor 2011 májusában Ausztria és Németország a többi nagy, uniós felvevő országgal együtt megnyitotta munkaerőpiacát az unióhoz 2004-ben újonnan csatlakozott tagállamokban élők számára.

A munkaerőpiaci nyitás előtt – 2006 körül – a magyar statisztika 25 ezer főre tette a külföldi munkavállalók számát, ami 2011-re 62 ezerre emelkedett. A 2011-es népszámlálás 27 ezer külföldre, elsősorban Ausztriába ingázót mért.

A külföldön munkát vállalók száma 2013-ig dinamikusan nőtt, elsősorban a foglalkoztatás viszonyainak tisztulása miatt, ezt követően 2016-ig tovább emelkedett, ám már kisebb mértékben. Szalai Piroska hangsúlyozta: 2017-ben nagyjából kiegyenlítődött a külföldi munkavállalók és a hazatérők száma, sőt egy kicsit többen tértek már haza, így majdnem hatezerrel kevesebben vannak a más országban munkát vállalók.

Eltérő motiváció

A külföldön dolgozó magyarok döntő többsége Ausztriában, Németországban, valamint Nagy-Britanniában vállal munkát. Ugyanakkor a motivációban mindenképpen megfigyelhetők a különbségek – mutatott rá Szalai Piroska. Ausztriában elsősorban a határ mentén élők vállalnak állást, legalább középfokú szakmai végzettséghez köthető munkakörökben, legtöbben a vendéglátásban és az építőiparban.

Németországban hasonlóan a magyar szakemberek keresettek, többnyire az iparban és az építőiparban. Ausztriában nagy számban, de a németeknél sokkal kisebb létszámban fordulnak elő ingázók. Mindkét országban jelentős a fiatalok mellett a középko­rúak száma is. Nagy-Britanniában más a helyzet, itt elsősorban a fiatalabb, jellemzően diplomás, magasabban képzett magyar munkavállalókkal találkozhatunk, akik sokszor a képzettségüknél jóval alacsonyabb munkaköröket töltenek be.

Az NGM tanácsadója szerint kevesen vannak azok, akik azért hagyták el az országot, mert itthon nem boldogultak. Szalai Piroska kiemelte: teljes mértékben elfogadható, sőt bizonyos innovatív ágazatokban elvárt, hogy valaki néhány hónapot, akár évet külföldön töltsön. Ez egyfelől a nyelvtanulás miatt gyümölcsöző, másfelől a szakmai kompetenciák nemzetközi tapasztalatokkal és szakmai kapcsolatokkal is bővülnek. Ráadásul számos jó példa van arra, hogy a külföldön megszerzett tudást itthon sikeresen kamatoztatta a munkavállaló, nem utolsósorban pedig a külföldi tudásközpontokba is beépülnek a magyar tapasztalatok.

Szalai Piroska szerint a külföldi munkavállalás démonizálása éppen akkora hiba, mint azzal riogatni a választókat, hogy 23 millió román jelenhet meg a magyar munkaerőpiacon.

A jelenség idehaza kevésbé aggasztó

Magyarországon a munkaerőhiány nem a külföldi munkavállalás miatt alakult ki, hanem a gazdaság gyors növekedése igényel több foglalkoztatottat. Most többen dolgozunk itthon, mint korábban bármikor, emellett nőtt a külföldön munkát vállalók száma is.

Még további létszámnövekedést igényel a gazdaságunk, aminek egyik forrása lehet a közfoglalkoztatottak és a külföldön munkát vállalók köre, de csak velük nem tudnánk megoldani a munkaerőpiaci problémákat. Ezért fontos fókuszálni a jóval magasabb, 1,8 mil­liós, munkaerőpiaci szempontból inaktív csoportra, és közülük a potenciális munkavállalókat kell megszólítani: a kisgyermekeseket, a friss nyugdíjasokat, valamint a fiatalokat.

Hazánkban a környező országokhoz képest alacsony a külföldi munkavállalás mértéke – részletezte a szakértő. Romániában a külföldi munkavállalás már nemcsak munkaerőpiaci probléma, hanem az elvándorlásnak súlyos társadalmi következményei is vannak, mivel a szülők nagy számban utaznak külföldre dolgozni úgy, hogy a gyermekeiket otthon hagyják.

Lengyelországban szintén sokkal nagyobb mértékű a külföldi munkavállalás. A csehekre az ország földrajzi fekvése miatt elsősorban az ingázás a jellemző.

Szalai Piroska szerint a következő időszakban a brexitre kell odafigyelnünk annak érdekében, hogy olyan megállapodást sikerüljön tető alá hozni, amely lehetővé teszi, hogy a jövőben is vállalhassanak munkát Nagy-Britanniában azok, akik tapasztalatokat szeretnének gyűjteni.

A jelenleg kint élő munkavállalóknak ugyan nem kell aggód­niuk, de mindig mennek ki újak, és mindig jönnek haza korábbiak. Szalai Piroska hozzátette: hazánkban nem várható, hogy tömegesen megjelenjenek a külföldi dolgozók, de ennek elsődleges gátját nem a keresetek jelentik, hanem a nyelvi nehézségek.

Forrás: Magyar Idők

Posted in Főoldalra, Sajtómegjelenések and tagged , .