Az innovatív vállalkozások szabályozási környezetéről szólt a Budapesti Vállalkozásfejlesztési Közalapítvány által szervezett harmadik kerekasztal-beszélgetés, melynek résztvevői Szalai Piroska, a BVK kuratóriumi elnöke, Dr. Bajkai István, az Országgyűlés Törvényalkotási bizottságának alelnöke, Dr. Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke és Dr. Szabó Imre Szilárd munkaügyi jogász, a Munkástanácsok képviselője, a Károli Gáspár Református Egyetem tanársegéde vett részt Velkovics Vilmos moderálásával.

 width=

Szalai Piroska bevezetőjében úgy vélekedett, hogy a jogászoknak és a mérnököknek most már össze kell dolgoznia annak érdekében, hogy az innovációs ökoszisztéma tovább tudjon fejlődni. A nemzetközi listákon elért egyre jobb helyezéseink bizonyítják, hogy egyre több és jobb startup működik Magyarországon és Budapesten, az informatikai és műszaki képzésünk kiváló színvonalú, de ez akkor hozhat a gazdaságban is jó eredményeket, ha nem az lesz már a kérdés, hogy a startupok beleférnek-e a XX. századi jogrendbe, hanem ha a jogalkotás gyorsabb és rugalmasabb lesz, mint a versenytársnak tekintett államokban.

Dr. Bajkai István a jogi hagyományt felidézve elmondta, hogy a római jog a fontolva haladás elve alapján követte a társadalmi szokások változásait, és ma is jellemző, hogy a jogalkotás akkor reagál a kihívásokra, amikor azok már az ajtón dörömbölnek. De már a gazdaságot akadályozó tényezőnek számít, ha egy új fogalom vagy technológia megjelenése és szabályozása között 10-20-30 év telik el. A bizottsági alelnök példaként az adatbázisok vagy a szellemi know-how védelme körüli törvényalkotás késlekedésére hivatkozott. Álláspontja szerint az az állam lehet sikeres, amelyik előre tud gondolkodni, és ahol a jogalkotás kéz a kézben halad a gazdasági fejlődéssel. A magyar kormány ezen a területen is szorosan együttműködik a vállalkozói szervezetekkel, és szerencsés, hogy a korábbi széttagolt intézményrendszer helyett az Innovációs és Technológiai Minisztériummal önálló, kormányzati szintű képviselethez jutott a terület. Mindezek ellenére a gyors változások lekövetése nehéz feladat, amelyhez nem gumiszabályokra, de rugalmas törvényekre van szükség. A vállalkozások a kiszámítható, gyors és a jogtulajdonosokat védő ítélkezést is elvárják az államtól.

Dr. Lomnici Zoltán egy néhány évvel ezelőtti kutatásra hivatkozva megerősítette, hogy a multinacionális cégek befektetési döntéseinél a legfontosabb tényező – az adórendszer vagy az infrastruktúra állapota mellett – a hatékony, független, megbízható igazságszolgáltatás. A gazdasági kérdésekben hozott ítéleteknél ráadásul figyelembe kell venni – amint arra a védelmek is gyakran hivatkoznak -, hogy egy-egy döntéstől állások százai függhetnek. A volt főbíró kitért arra is, hogy a közigazgatási bíróságok elindításának elhalasztása nem jelenti azt, hogy megszűnne az ilyen típusú bíráskodás. A magyar bírósági rendszeren belül épp a közigazgatási bíráskodás a legsikeresebb ágazat, és továbbra is garantálható, hogy a vállalkozások a bíráskodás terén biztonságban lesznek.

Az innovatív gazdaság a munkajogot és a munkavállalók érdekvédelmét is új helyzet elé állítja. Dr. Szabó Imre úgy fogalmazott, hogy a munkajogot száz év alatt nem érte annyi kihívás, mint az elmúlt tíz évben, és ez az érdekképviseletre is hatással van. A munkajog hagyományosan a munkaviszonyra épül, azonban ma már a hagyományos és atipikus munkavégzési formák mellett további megoldások is megjelennek. Ilyen például a közösségi munkavégzés (gig economy), ahol munkavégzés biztosan történik, de azt is nehéz megmondani, hogy mindez kinek az irányítása alatt zajlik. A munkavállalók számára mindez egy új prekárius kialakulásának, valamint a munka és magánélet közötti határ elmosódásának veszélyével fenyeget, de a társadalombiztosítási rendszer is nyomás alá kerül. A kollektív érdekképviselet a hagyományos munkaviszonyokra és a nagyvállalatokra épít, és már a kisebb cégeket is nehezen tudja kezelni. Ezzel szemben a modern érdekképviseleteknek olyan szolgáltatásokat kell nyújtaniuk, amelyek stabil támaszt biztosítanak például az önkizsákmányolás és az abból fakadó egészségkárosodás ellen.

Arra a kérdésre, hogy vannak-e az asztalon konkrét szabályozási tervek, Dr. Bajkai István elmondta, hogy egyelőre egyeztetések zajlanak, melyek során a munkavállalói jogok tiszteletben tartása éppolyan fontos, mint a vállalkozás szabadságának biztosítása. A startupok esetében ráadásul figyelembe kell venni, hogy jellemzően kis létszámmal és költségérzékeny módon működnek, számukra a munkaügyi adminisztráció nehezen vállalható terhet jelent, de például a fejlesztések időszakában a túlmunkára vonatkozó szabályoknak való megfelelés is kihívásként jelentkezik. A kormány arra törekszik, hogy rugalmas megoldásokat találjon, mert csak ilyen környezetben érzik jól magukat a vállalkozások. Példaként hozta az olyan jellegű fejlesztéseket, amikor a vállalkozó átmeneti nehézségek esetén egyetlen telefonhívással ötnapos halasztást kérhet az ÁFA befizetésére az adóhivataltól.

Dr. Lomnici Zoltán az igazságszolgáltatás szemszögéből kifejtette, hogy a bíráskodás célja, hogy az élet bármely területén felmerülő minden konfliktusra megoldást tudjon találni a jogszabályi keretek között. A nemrég elfogadott változtatások megnyitották annak kérdését, hogy a munkajogi vagy a társadalombiztosítási kérdések a hagyományos vagy a közigazgatási bíróságokhoz tartozzanak majd. Ez a vita még nem dőlt el, de ő személy szerint annak a pártján áll, hogy a munkaügyi bíráskodás önálló jogágiságát a jövőben is fenn kell tartani, hiszen emberi sorsokról dönt.

Összefoglalójában Szalai Piroska rávilágított, hogy 2010 és 2018 között 850.000-rel csökkent az inaktívak száma Magyarországon, de még ma is 1,75 millió fős a táboruk, miközben a részmunkaidős foglalkoztatás arányát tekintve Bulgária után sereghajtók vagyunk az Európai Unióban. A BVK példáját idézve elmondta: a közalapítványnál a dolgozók egyharmada részmunkaidős, de ennek megszervezése a jogszabályok maximális tiszteletben tartása mellett komoly feladatot jelentett a vezetésnek. A magyar gazdaság versenyképessége múlik azon, hogy mennyire rugalmas rendszerek születnek a jelenleg még nem dolgozó inaktívak munkaerőpiacra történő bevonásának támogatására.