Az eVisit Kft. az egészségipar és az informatika határterületén működő, több száz milliós árbevételű cég, amely tíznél több szakembert foglalkoztat, és számos beszállítóval együttműködve különböző terápiás területeken, évi ötven gyógyszergyártói szerződés keretében nyújtja a szolgáltatásait. A fejlődés lépcsőfokairól, tevékenységükről és a mikrohitel előnyeiről budapesti irodájában Hadi Péter ügyvezetővel beszélgettünk.
Fiatalon jelentős céget épített fel. Még tanulmányait folytatta, amikor vállalkozni kezdett?
Igen, még a főiskolára jártam, amikor első vállalkozásomat elindítottam egy nálam is fiatalabb barátommal. Megtakarított tíz-tízezer forintunkat összeadtuk, és bejegyeztettük bt.-nket. Számítógépes hálózatok komplex kiépítésével kezdtünk foglalkozni, ami abban az időben nagyon kurrens szolgáltatásnak számított: teljes hálózatokat ki tudtunk építeni a fali kábelezéstől a szerver beüzemeléséig. De a lécet igen magasra tettük: már az alapításkor kijelentettük, hogy nagyobbak szeretnénk lenni, mint a Microsoft.
Mintha egy szilícium-völgyi startup történetét hallanánk… Csak nem a szülők garázsa volt a főhadiszállásuk?
Nem a garázsukban, hanem a nappalijukban dolgoztunk, itt raktuk össze a hálózatokhoz szükséges hardverelemeket. Az üzleti tárgyalásokra egy piros Wartburggal mentem – persze sok utcával arrébb álltam meg, nem a cég parkolójában. Ha nyélbe ütöttük az üzletet, átöltöztem, és mentem vissza kábelt húzni, aztán éjszaka otthon folytattuk a szerelést. A cégek először furcsán néztek, hogy miért ragaszkodunk az előleghez, de anélkül egyszerűen nem tudtuk volna megvenni az alkatrészeket. Szerencsére mindig működött a dolog, a munkáinkkal pedig elégedettek voltak.
Gondolom, ez azért nem mozgatta meg a kockázati tőkések fantáziáját. Meddig kellett várni az első komolyabb üzletre?
A kiugrási lehetőséget egy elsőre jelentéktelennek tűnő ügy hozta. Egy építési vállalkozó keresett meg minket, hogy az egyik felújításán hozzuk helyre a megszakadt hálózatot. Bár néhány perc alatt megtaláltuk a hibát, nem álltunk tovább, hanem igyekeztük tisztességes és alapos munkával rendbe tenni a kábelezést – ettől kezdve minden munkájába bevont minket. Ez alapozta meg a későbbi sikerünket.
Nem gondolt arra, hogy egy jó nevű cégnél helyezkedjen el?
A főiskolai gyakorlatot ilyen helyen töltöttem, illetve középiskola után egy évig még ipari alpinistaként is dolgoztam. Érdekes tapasztalat volt mindkettő, de már tizennyolc évesen sokkal inkább érdekelt a vállalkozói létforma, amelyben a magam ura lehetek, és a saját dolgaimat építhetem. Igazából az is másodlagos volt, hogy pontosan milyen területen vállalkozom, nem volt evidencia az informatika sem. Fontos lökés volt számomra az USA-ban töltött idő a kilencvenes évek elején. Nyelvet tanultam, és a University of Dallason hallgattam órákat. A tanulás mellett sokféleképpen kerestem a kenyerem: füvet nyírtam, hangyát irtottam, iskolabuszt vezettem. A megtakarított pénzen aztán mégsem Amerikát utaztam körbe, ahogy eredetileg terveztem, hanem vettem egy PC-t: az akkor új 486-os processzorral. Akkor megfogadtam, hogy ezzel a számítógéppel keresek majd annyi pénzt, hogy vissza tudjak menni az USA-ba, és akár a családommal együtt körbeutazzam a nemzeti parkokat. A másik kinti döntésem az volt, hogy elfogadom majd azokat a vezetői kihívásokat, amiket az élet hoz. Addig is valahogy mindig megtaláltak a vezető szerepek, és amikor hazajöttem, adódott is egy lehetőség, ami sok mindent megalapozott: felkértek egy ifjúsági közösség vezetésére. Ebből a szolgálatból nagyon sokat merítettem a későbbi időkre.
Otthon is jó példát látott? A felmenői hasonlóképp vállalkozó szelleműek?
Nagyapám pékmesterként egy pékséget vezetett, ami a falu lakosságát ellátta kenyérrel. Rendszeresen jártam be hozzá, nagyon értékeltem kitartását, a munkához való hozzáállását, ami azt közvetítette, hogy ha az ember hűségesen leteszi a maga részét, azt megbecsülik. Édesapám gyógyszerészként dolgozott a gyógyszeriparban, ahol a szocialista vállalati struktúrában a kiemelkedési lehetőséget az adta neki, hogy folyton újításai voltak. A nyolcvanas évek vége felé felvették egy külföldi céghez, amit három főről százharmincra épített fel. Az ő példájából azt tanultam meg, hogy képességeim kihasználásával teremtsem meg magamnak a lehető legtöbbet.
Mikor váltott erre a szakterületre, mi alapozta meg az eVisit-et?
A közvetlen előzmény az volt, amikor édesapámmal 1998-ban közös családi vállalkozást hoztunk létre, amely gyógyszeriparban nyújt humánerőforrás-szolgáltatásokat. Ő az utolsó munkahelyén HR vezetőként rengeteg embert megismert, nekem pedig a vállalkozói világról volt komoly tapasztalatom. Ötven éves volt, amikor előálltam az ötlettel, hogy fogjunk össze – azóta is sikeresen működik ez a vállalkozásunk. Az eVisit alapötlete szintén édesapám szakterületéhez köthető, mivel ő a gyógyításhoz szükséges gyógyszerinformáció témaköréből írta doktori disszertációját. Azt a kérdést tettük fel, hogy hogyan lehet olyan rendszereket létrehozni, amelyek segítségével az orvosok hatékonyan hozzáférhetnek a magas színvonalú munkához nélkülözhetetlen információkhoz. Tulajdonképpen az eVisit az informatikai tudás, valamint gyógyszerész és gyógyszer-információs tapasztalat integrációjából jött létre.
„Digitális híd az egészségipar szereplőihez” – a honlapjukon ebbe a metaforába sűrítik a küldetésüket. Hogyan mutatná be egy átlagembernek a cég tevékenységét?
A magyar orvosképzés világszínvonalú, orvosaink többsége nagyon felkészült. Ugyanakkor a munkájukhoz alkalmazandó gyógyszerek, hatóanyagok, valamint a legmegfelelőbb eljárások alapos és naprakész ismerete már csak azért is akadályokba ütközik, mert a gyógyszeripar és az orvostudomány rohamosan fejlődik. Sok esetben előfordul, hogy a világban fellelhető gyógyszer-információk és beavatkozási lehetőségek a magyar orvosok számára nem vagy csak nagyon nehezen hozzáférhetőek. Küldetésünk, hogy az egészségügy szereplőihez, elsősorban az orvosokhoz eljussanak azok a naprakész információk, amelyek napi szinten segítik a döntéseiket.
Ez sok szempontból egyezik a gyógyszergyárak által végzett orvoslátogatás céljaival. Miben újak az önök szolgáltatásai?
Orvos-adatbázisunk szakmaspecifikus, ami annyit jelent, hogy ügyfeleink kifejezetten a számukra releváns szakterületen kapják a szakértők által feldolgozott információkat. A nemzetközi szakmai folyóiratok rendkívül drágák, de a MediTab nevű elektronikus információs rendszerünkön keresztül jelenleg tíz terápiás területen elérhetők a publikációk. Az Econsilium kéthetente megjelenő online folyóirat, ahol a cikkeket orvos szerzők írják. Tapasztalataink szerint időhiányban szenvedő orvosaink számára nagyon hasznosak a rövid, összefoglaló videók egy adott terápiás területről. Jelenleg sok olyan projektünk van, amelyet ugyan gyógyszergyárak finanszíroznak, de az orvos, a beteg, az egészségbiztosító számára is hasznosak – szívem mélyén ezeket szeretem a legjobban, és „jóságfaktorral” rendelkező projekteknek hívom őket.
Hány szereplőt érnek el, és hogyan találják meg egymást?
Jelenleg húszezer orvossal dolgozunk együtt, ennyit érünk el különböző belső információs csatornáinkon. A regisztrált ügyfelektől engedélyt kérünk arra, hogy tároljuk az adataikat és felkeressük őket, ha számukra értékes információt tudunk biztosítani. Nagyon fontos számunkra az orvosok véleménye, visszajelzése is; rendszeresen végzünk kutatásokat, gyors véleményfelméréseket. Nyitottunk a szakdolgozók felé is, hiszen bennük nagyon sok lehetőség rejlik a gyógyító munka biztosításában, amit jelenleg nem mindig használ ki az egészségügyi rendszer. Számukra online képzéseket szervezünk, amelyekből az egyik legsikeresebb volt az utóbbi időben a Hogyan kommunikáljunk a beteggel című.
Ezen a területen bizony nagyon nagy különbségek tapasztalhatóak orvos és orvos, nővér és nővér között is…
Ehhez a kérdéskörhöz kapcsolódik az „okos beteg dilemma” is, ami sokakat foglalkoztat. Egy új generációról, a Google-n felnőtt betegről van szó, aki tudja, mi a baja, sőt azt is, mit kell neki felírni. Nehéz kérdés az orvos számára, mi legyen a reakciója, alázza-e meg, vagy kezdjen vele együttműködni, építsen a laikusan megszerzett, de talán naprakész tudására és erős motivációjára. Egyre többen helyezkednek az utóbbi álláspontra, és én úgy gondolom, hogy ez az attitűdváltás nagyon pozitív. Új típusú orvoslás van kialakulóban, ami az egyéni ambíciókat háttérbe helyezi a teamben való együttműködés javára. Ezt a folyamatot jó pár évvel ezelőtt támogatni tudtuk a Műegyetemmel közösen fejlesztett technológiával, amit az adatátvitelre képes Nokia telefonokra fejlesztettünk először. A szoftver már akkor az orvos és orvos közötti videó-kommunikációt támogatta, és hetven, egy adott szakterületen dolgozó szakember használta pozitív visszhanggal.
Az ilyen visszacsatolások nagyon sokat jelenthetnek önnek. Mit tekint legfőbb sikernek a cég életében?
Talán az orvosoktól érkező visszajelzéseket emelném ki: amikor írnak, hogy egy információ sokat segített nekik, de még az is, amikor a mi csatornáinkon egymásnak köszönik meg a javaslatokat.
Milyennek látja az üzleti környezetet?
A vállalkozói kultúra folyamatosan javul, az egészségipar is a tisztulás irányába mozdul. Az elmúlt huszonöt évben sajnos jellemző volt nálunk a „könyöklős” vállalkozói mentalitás, míg nyugaton sokkal inkább elfogadott a „fogjunk össze” típusú megközelítés. Talán hazánkban is kezdik már belátni, hogy ha segítjük, építjük egymást, sokkal jobb eredményeket lehet elérni. Erre rímel nagyapám példája a hűség és korrekt munka hosszú távú megtérüléséről. Én ebben hiszek.
A fejlesztésekhez igénybe vette a mikrohitel lehetőségét is. Milyennek találta az elbírálási folyamatot?
Nemrég indult Magyarországon is a startup-finanszírozás – tíz-tizenöt évvel ezelőtt ilyenről még nem lehetett hallani. Úgy látom, hogy a mikrohitel program ennek nagyon jó előszobája volt. Amikor a vállalkozó bement a helyi vállalkozói központhoz az ötletével, ott megtalálták számára a megfelelő finanszírozási keretet, amelybe beleillett a fejlesztés. A mikrohitelezés nagyon rugalmas rendszerben működik, nem úgy, mint egy nagy nemzetközi banknál, ahol a rigid kereteket egy központi kockázatkezelési rendszer szabja meg. Öröm volt látni, hogy ebben a banki környezetben létezik egy alapítványi hálózat, ami azért jött létre, hogy segítse a vállalkozások fejlődését. Fontos volt, hogy a mikrohitel kamattámogatással járt, továbbá, hogy forgótőkéhez juthatott a cég, de legalább annyit jelentett az emberközeliség és vállalkozás-centrikusság is.
A kis- és középvállalkozások nonprofit alapú hitelezése miért fontos ügy?
Önmagában nagy értéket jelentenek a kkv-k, családi vállalkozások, támogatásuk prioritás kell, hogy legyen. Egy családi vállalkozás hosszú távon tervez, helyben szeretne maradni, és a sikert nem Excel-táblákon méri. Bár a profit fontos – hiszen ez mutatja a munkánk hosszú távú eredményességét –, nem annak maximalizálása hajt bennünket; ha nincs haszon, akkor az előző évben félretett pénzből élünk. A nonprofit alapú mikrohitelezés is azért példaértékű, mert láttatja, lehet máshogy is gondolkodni, van másfajta üzletelés, másfajta közgazdaságtan is.
Ön alelnöke az ÉRME Üzleti Hálózatnak, amely a szolidaritáson alapuló gazdaság elsőbbségét hirdeti. Mit jelent az etika a profitorientált üzleti tevékenységben?
Egy cég működtetésében több területen is megjelenhet ez a fajta hozzáállás. Egyrészt kifejezésre juthat az alkalmazottak megbecsülésében, akiket nem termelőerőnek tekintünk, hanem partnernek az alkotásban. Másrészt a profit, a pénz a világ jobbá tételéhez szükséges eszköz. Minden évben meghatározzuk azt az egészségüggyel összefüggő célt, amit támogatunk – ilyen például a rászorulókkal, idősekkel foglalkozó magánrendelések, alapítványok szponzorálása. Harmadrészt maga a vállalkozás is egyfajta hivatás, amelynek kézzel fogható eredménye, hogy több család él abból, amit csinálunk. Végül, ha én tehetséget, talentumot kaptam arra, hogy vezessek egy vállalkozást, akkor felelős vagyok azokért, akik rám vannak bízva; ha nem csinálnám, elásnám a talentumot.
Egy kis kitekintést is kérnék: hogyan látja a cég jövőjét?
Szeretnénk nemzetközi színtéren terjeszkedni, hiszen a mi tevékenységünk és alkalmazott módszertanunk sok – akár nálunk fejlettebb – országban is újdonságnak számít. Ehhez tőkebevonásra is szükségünk van, aminek előkészítéséhez külföldi piackutatásra két pályázatot is nyertünk. Éppen tíz éves az eVisit, most úgy látjuk, van lehetőségünk egy újabb lépcsőfokra fellépni.
Bartal Attila
Fotó: Kissimon István