Magától értetődő, hogy a népművészet a nemzeti kultúra része, melynek egyik fő célja a hagyományápolás, a tradíció- fönntartása. Nincs nemzeti kultúra a hagyomány megtartása nélkül, a közös európai kultúrkincs a nemzeti kultúrák folytonos, és folyamatos jelenlétén, egymásba-játszásán és kiegészítésén alapul. A kézműves hagyományőrzés célja, hogy visszahozza, felélessze és megőrizze ezt a hagyományt, emellett persze leporolja és a „modern” kor követelményeihez igazítja, kreatív örömet szerezve minden generációnak.
Alapítva: 1991
Tevékenység: rendezvénysorozat
Web: www.mestersegekunnepe.hu
Komoly értéket képviselnek
Mára a turisztikai, így a fesztivál-kínálat biztos része lett a népművészet, és ezen belül a népi kézművesség hagyományainak bemutatása. Ezek a mesterségek több évszázados értéket képviselnek, összetéveszthetetlen elemei a nemzeti kulturális örökségnek, és igen fontosak – európai szemmértékkel is – a nemzeti identitás szempontjából. Általános vélekedés szerint a kulturális, hagyományőrző fesztiválok palettáján komoly értéket képviselnek a Népművészeti Egyesületek Szövetsége (NESZ) és a tagszervezetei által rendezett események. 2014-ben, a Budai Várban immáron 28. alkalommal megrendezett Mesterségek Ünnepe a hosszú évtizedek folyamán európai hírnévre tett szert, nemzetközileg számon tartott és elismert esemény. A NESZ fontos feladatának tartja a megyei szervezetek, alkotóközösségek munkájának erősítését, a kevésbé fejlett magyarországi régiókban és a határokon túl élő magyar nemzetiségűek körében új egyesületek létrehozásának elősegítését, valamint bizottságok – szakmai, ifjúsági, és oktatási – munkájának erősítését.
A legnagyobb seregszemle
A Mesterségek Ünnepét, a tárgyalkotó magyar népművészet legnagyobb seregszemléjét, évente augusztus 20-a körül rendezik meg a Budai Várban. Az 1980-as évek elején merült fel – az akkor még újdonsült szervezet – a Népművészeti Egyesület tagjaiban az igény, hogy a magyar kézművességnek legyen évente egy rangos és bemutatkozó fóruma Budapesten. Az egyesület, a bemutatkozási lehetőségen túl értékesítési lehetőséget is akart teremteni a tárgyalkotó népi iparművészetet műkedvelőként vagy akár hivatásszerűen művelő mesterek számára. A kezdeményezéshez remekül illeszkedett a kézművesség iránti érdeklődés reneszánsz kezdete, mely a táncház-mozgalomhoz hasonlítható módon jelentkezett (népi kismesterségek visszatanulásának igénye, alkotó közösségek szerveződése). A Mesterségek Ünnepe megálmodói annak idején azért választották az ünnepi időpontot, a reprezentatív helyszínt és a kirakodóvásári formát, hogy ezzel is felhívják a figyelmet arra, hogy a hagyományőrző tárgyalkotás a magyar kultúra integráns részét képezi, és ezt Magyarországon sokan, magas szinten művelik.
A 80-as évek állóvízének felkavarása
A Mesterségek Ünnepének ötlete és megvalósítása Péterfy László szobrászművész (a Népművészeti Egyesület akkori elnöke), Makovecz Imre építész, Borbély Jolán etnográfus és Bánszky Pál művészettörténész nevéhez fűződik. Céljuk az volt, hogy fölkavarják a népművészet körüli állóvizet, ezért egy nagyobb léptékű bemutatót kívántak szervezni, ahol a tradicionális népi kultúra a maga teljességében jelenne meg. Arra gondoltak, hogy szerencsés lenne, ha a közönség munka közben láthatná a kézműves mestereket, hogy a városi nézők megismerjék, hogyan készül például egy fazekas munka, egy kosár, egy szőnyeg. Abban az időben még olyan erős volt a népművészeti boltok, a háziipari szövetkezetek hatása, hogy a népi iparművészek szűk körein kívül alig volt olyan ember, akinek népművészetről hallván, lelki szemei előtt ne a turizmus számára készült emléktárgyak jelentek volna meg. Keveseknek volt elképzelése arról, hogyan lehetne a tárgyalkotó népművészetet, mint egyfajta „design-t” beilleszteni a mindennapok tárgyi kultúrájába. Azóta a Mesterségek Ünnepe minden évben bizonyítja ennek a törekvésnek a helyességét. A rendezvény megszervezése nagy űrt töltött be az akkori kulturális életben. A szervezők már a kezdetekkor arra gondoltak, hogy a rendezvényen együtt jelenjen meg a zene, a tánc a kézművességgel – ez természetes, a népi hagyományban is együtt voltak.
A rendezvény révén az országszerte működő kézműves mesterek számára sikerült komoly megmérettetési lehetőséget, fórumot teremteni, ahol ügyességüket, mesterség-tudásukat bemutathatják, és az árusításra is lehetőséget kapnak. Másrészről a közönség, a látogató ráébredt arra, hogy mi mindent lehet kézzel, természetes anyagokból, igen egyszerű eszközökkel létrehozni. Az ünnepnek sikerült elérnie, hogy a közönség is bekapcsolódjon a munkába. Számos példát ismerünk, hogy valaki azért választotta valamely kézműves mesterséget – ha nem is feltétlenül szakmájának, de a szabadideje kreatív eltöltésére – mert látta azt a Mesterségek Ünnepén.
A Mesterségek Ünnepe több mint 800 különböző mestere a kéz munkájának örömét és dicséretét sugallva újra és újra kivívja a közönség elismerését. Ennek eredményeként évről- évre többen látogatnak el a rendezvényre. A szervezőknek emiatt is gondosan ügyelniük kell arra, hogy a mesterség-bemutatókon csak nívós, értékes tárgyak készülhessenek. Ez a szakmai bizottságok feladatát képezi: naponta végigjárják a pavilonokat, és kiemelik a kínálatból azokat a tárgyakat, melyek nem ütik meg a mércét, nem felelnek meg a hagyományőrző kézművesség követelményeinek. A rendezvényen a kézművesek kiemelt támogatást élveznek, ingyen vehetik igénybe a rendezvény helyszínén a területet, a NESZ téríti szállásukat, útiköltségüket és szállítási költségeiket.
Ünnep, gazdag tartalommal
A rendezvény fejlődését jelentette, hogy 1997-től kezdődően bővült a rendezvény tartalma. Először különböző nemzetek (Hollandia, Lengyelország, Olaszország) kultúrái vendégeskedtek a Mesterségek Ünnepén, majd a későbbiekben egy-egy mesterség (kovácsmesterség, hangszerkészítés, szövés, fazekasság, játékkészítés, nemezelés, faművesség) került fókuszba.
A Mesterségek Ünnepe egyik nagy hozadéka, hogy azóta sok rendezvényen népszerűsítik a kézműves mesterségeket: játszóházak, mesterség bemutatók jönnek létre. A rendezvény fontos funkciója továbbá, hogy a magyarországi kézművesek egész éves munkáját meghatározza, programot, célt ad a résztvevőknek, mivel a mestereknek erre a nagyszabású eseményre fokozottabb odafigyeléssel, aktivitással kell felkészülniük.
A Mesterségek Ünnepe valóban egy ünnep, melynek évenkénti megrendezése biztosíték a folyamatosságra, és alkalom a valódi szakmai találkozásra. Aki pedig meghívást kap rá, valóban büszke lehet, mert ez elismerést, visszaigazolást jelent számára. A kézműves portékák bemutatója és értékesítése így önmagában is generáló jellegű: jó értelemben vett versenyt eredményez az egyes szakmák képviselői között, a látogató-vásárló számára pedig lehetőséget ad az értékorientált választásra. A Mesterségek Ünnepe napjainkban olyan egyedi kulturális esemény, amelyen a legkiválóbb magyarországi hagyományőrző népművészek tárgyalkotó tevékenységét munkájuk közben tekintheti meg a közönség. A Népművészeti Egyesületek Szövetsége által felkért szakértők bírálata szavatolja a bemutatott tevékenységek és áruk értékét, valamint a minőségét.
Elérni a közönséget
A szervezők jól használják a magyarországi elektronikus médiákban, írott sajtóban, valamint prospektusokban, plakátokon és zászlókon történő hirdetésekben rejlő lehetőségeket, ezzel is próbálva elérni a közönséget. Ezen kívül igyekeznek a rendezvényt kulturális csatornákon – külföldi magyar képviseletek – utazási irodák, légitársaságok segítségével, az ő kiadványaikon keresztül világszerte ismertté tenni. Az országban, illetve Budapesten tartózkodó és szervezett turistacsoportok programjába könnyen beiktatható a rendezvény megtekintése, és az itthon megjelenő – idegen nyelven is olvasható – kiadványok, műsorfüzetek, programajánlók, szórólapok, ismertetők segítségével a Magyarországon tartózkodó turisták érdeklődését is fel kívánják hívni a rendezvény iránt.
Az eredmények azt mutatják, hogy ezek a törekvések sikerrel járnak. Továbbá, a különböző anyagokon, műsorfüzeteken a szponzorok jelentőségteljesen szerepelnek, a cégek reklámozására pedig a színpadok környékén nyílik mód. Ehhez illeszkednek a játékos vetélkedők, melyek a rendezvényt támogató cégek népszerűsítését szolgálják. A NESZ segítséget nyújt a Kárpát-medencei magyar fesztiválok lebonyolításához is. 2013-ban Magyarország nemzetközi imázsának szempontjából több meghatározó esemény szakmai szervezője, illetve részben szakmai tanácsadója volt. A magyar kézművesség legjobbjait Washington mellett Linzbe, Veronába, Madridba és a távoli Kínába is elvitték.
Bemutatkozni a világ előtt
Az amerikai fővárosban kéthetes eseménysorozat keretében mutatkozott be a teljes magyar népi kultúra, a hagyományőrző kézművesség és gasztronómia. A Smithsonian Folklife Festivál nagy hagyományú kulturális seregszemle, amelyet első alkalommal 1967-ben rendeztek meg Washingtonban, az Egyesült Államok szövetségi fővárosában. A fesztivál reprezentatív helyszínen, a világpolitikából jól ismeret Capitolium épülete előtti hatalmas téren, a National Mall-on kerül lebonyolításra évente. A helyszín kiválasztása is jelzi, hogy a Smithsonian Folklife Festivált a kezdetek óta kitüntetett figyelem kíséri Amerika-szerte. Népszerűsége és ezzel párhuzamosan látogatottsága folyamatosan nő, így mára a világ legrangosabb kulturális fesztivál-eseményei között tartják számon. Aki itt jelen van és bemutatkozik, az a világ színe előtt mutatja meg magát, és bárhonnan érkezik is a fesztiválra, produkciója számot tarthat az érdeklődésre. A résztvevők és a meghívottak magas színvonalú bemutatókkal készülnek arra, hogy egy-egy ország képviseletét méltóképpen lássák el.
A meghívott vendég Washingtonba hozza a maga sajátos népi kultúráját, ez pedig óriási nyilvánosságot jelent a világ folklórszínpadán, amelyet talán máshol, másutt is érdemes és lehet majd kamatoztatni. A fesztiválnak másfél milliónál is több látogatója volt legutóbb, a rendezvény híre pedig – a média jóvoltából – ennek a többszöröséhez is eljutott, legalább négy-öt millió emberhez csak az USA-ban, és sok millióhoz világszerte, így Magyarországon is. A meghívást persze ki kellett érdemelni, és sok háttérmunkába került magyar részről is, mert a szakmával foglalkozók Dél-Amerikától Ázsiáig tudják, hogy a Washington-i fesztiválra való meghívás nagy megtiszteltetés minden országnak. Magyarország és a magyar népművészeti hagyományok számára nagy megtiszteltetés és óriási lehetőség volt bemutatkozni a Smithsonian Folklife Fesztiválon, de egyúttal nagy felelősség is nyomta a küldöttség vállát, hogy a gazdag és sokszínű népi kultúrákból mit és hogyan mutathat meg az amerikai közönségnek. Arra törekedtek, hogy élményszerűen, figyelemfelkeltő módon minél több ismeretet adjanak át a látogatóknak a magyar hagyományokból. A kurátorok kicsit olyannak tervezték ezt az ország-bemutatkozást, mintha a Mesterségek Ünnepe két hétre Washingtonba költözne. Washingtonban mintegy 30 kézműves-mester képviselte Magyarországot, mindannyian mesterségük jeles művelői, nagyrészük a Népművészeti Egyesületek Szövetségének tagjai, díjakkal, magas szakmai elismerésekkel rendelkeznek, kitüntetései között ott található a Népművészet Mestere, Életfadíj, Népművészet Ifjú mestere cím, a Pro Cultura-díj. A Népművészet Mestere cím birtokosai az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti listájára is felkerültek.
Természeti kincsünk, a kulturális turizmus
Magyarország egyik kiaknázható „természeti kincse” a kulturális turizmus, amely prizmaként gyűjti magába egy-egy tájegység, kis közösség tradícióját, szokásait élővé varázsolva, és hozzájárulva a fennmaradásukhoz. A kulturális turizmus, benne a fesztiválokkal, hatékony gazdasági eszköz a területi különbségek kiegyenlítődéséhez, ösztönzi a munkahelyek teremtését, növeli a művelődési kínálatot. Ezzel megteremti a lehetőségét az életminőség javítására, közelebb hozza egymáshoz a különböző kultúrákat. Megmozgatja a civil szervezeteket, és motorja lehet a helyi kezdeményezéseknek. Hozzátesz az ország-képhez, mert a környezeti adottságok után a kulturális örökség az, amely leginkább befolyásolja a hazánkba látogatók érdeklődését, választásait. A kulturális turizmusban való aktív részvétel az ismeretszerzés, és a tanulás szinte semmivel sem helyettesíthető élményével kecsegtet, mely az egész életre kihathat. A XXI. században – a turizmus világszervezetének felmérése szerint – növekszik a szabadidő aránya, és lecsengeni látszik a tömegturizmusban való puszta részvétel.
Az utazó ember érdeklődését a kultúrtörténeti emlékek iránti figyelem, a hagyományokkal és a népművészettel való ismerkedés, valamint az érintetlen természeti világ felfedezése köti le. Az aktív pihenésre való megnövekedett igényt csak a kulturális turizmus képes kielégíteni.
Festival of Folk Arts
Since: 1991
Activity: series of events
Web: www.mestersegekunnepe.hu
The Festival of Folk Arts is the largest gathering of creative Hungarian folk art organized in the Buda Royal Palace every year around the 20th of August. The need for a prestigious yearly forum in Budapest for the Hungarian handicraft emerged at the beginning of the 1980s. Beyond ensuring a possibility for display, the organizer Union of Hungarian Folk Art Associations intends to offer a marketplace for the amateur and professional craftsmen of the creative folk art. Folk art is part of the national culture, one of its main aims being the preservation of the traditions. There is no national culture without the upkeep of our traditions, and the common european cultural treasure is based on the continuous and constant presence, interaction and completion of the national cultures. The goal of the preservation of folk art traditions is to bring back, revive and retain the traditions, and of course to dust it and adjust it to the requirements of “modern” ages, thus providing creative delight for older and younger generations.