Joerg Bauert, a Tungsram tulajdonos-vezérigazgatóját Tusványoson, a Szalai Piroskával és Dr. Bagdy Gábor főpolgármester-helyettessel közös kerekasztal-beszélgetésük után arról faggattuk, milyen irányba tart a vállalat, hogyan képzeli cége és Magyarország jövőjét, és milyen szerepet játszhatnak ebben a startupok.
Miért tartotta jó ötletnek, hogy megvásárolja a Tungsramot?
A GE egyik felsővezetőjeként dolgoztam, utolsó pozíciómban magyar országigazgatóként. Amikor végeztem az egyetemen, a GE-nél helyezkedtem el Londonban, és egy pénzügyi képzés keretében hat hónapra a Tungsramhoz küldtek. Vagyis az első munkahelyem tulajdonképpen a Külső Váci út 77. volt, és nagyon szerettem. A hathónapos periódus vége felé pedig megismertem a feleségemet, és ezzel a szakmai és a magánéletem is összekapcsolódott. Nagyon érdekel a történelem is, annak idején a közgazdaságtani és a történelmi képzés között kellett választanom. Ezért a mai napig szeretek utánanézni a munkahelyeim történetének, és nyilvánvalóvá vált, hogy ez egy nagy hagyományokkal rendelkező, nagyon magyar és egyszerre nemzetközi, nagyon innovatív márka, amit 1989-ban a GE Lighting megvásárolt. Néha hallok olyan véleményeket, hogy nem volt szerencsés külföldi befektetőnek eladni a Tungsramot, de a GE dollármilliárdokat fektetett a vállalatba, a berendezéseket és a folyamatokat is nyugati színvonalra hozta, ennek hiányában pedig talán ma már nem is létezne a gyár. Ennek ellenére a GE-ben tíz éve döntés született a működés átalakításáról, arról, hogy kiszállnak a világítástechnikából, és onnantól kezdve nem nagyon valósultak meg új beruházások. A kiszervezési folyamat nagyon hosszúra nyúlt, a társaságot kettéosztották az észak-amerikai és a világ többi részét lefedő részre, és én ekkor emeltem fel a kezem, hogy megvásárolnám az utóbbi részt. A „világ többi része” a gyártás és az alkalmazottak tekintetében elsősorban Magyarországot jelentette, valamint 22 kereskedelmi céget világszerte. Az ügylet végül alig 9 hónap alatt lezárult, amit segített, hogy ismertük egymást, tisztában voltam a céggel, kölcsönös bizalommal és nyitottsággal fordultunk egymás felé.
És jónak bizonyult a döntés?
A folyamat közepén tartunk, még csupán 16 hónap telt el a tranzakció zárása óta. Sok szempontból úgy gondolom, nagyon jó üzletet kötöttünk, számos történést kifejezetten pozitív meglepetésként éltem meg. A munkatársak hűsége, a Tungsramhoz való – akár többgenerációs – érzelmi kötődése a várakozásaimhoz mérten is meglepő volt, és ez olyan valami, amire építhetünk. Megpróbáljuk a Tungsramot jó munkahellyé tenni, versenyképes béreket fizetni, de még fontosabb, hogy nagy átalakulás közepén vagyunk, a motivált fiatal és idősebb kollégáknak lehetőséget tudunk kínálni, hogy valóban hatást gyakoroljanak a folyamatokra, a vállalat jövőjére. Az ötleteik számítanak.
Milyen területeken innoválnak?
A hagyományos világítástechnika, ami a vállalat gerincét jelentette, zsugorodik. Hiába vannak kiváló minőségű, nagyon kifinomult termékeink ezen a területen, a vásárlók már nem akarják megvenni őket. Erre kettős választ adunk. Mi is beruházunk a LED-es termékek gyártásába, de az sokkal kevésbé munkaintenzív, mint a hagyományos termékek. Viszont vertikális termelőkapacitásokkal rendelkezünk, nálunk van Európa egyik legnagyobb üvegkemencéje, de házon belül gyártjuk a saját kerámia-, műanyag- és fémalkatrészeinket, valamint a gépeinket és eszközeinket is. A kérdés az első naptól kezdve az volt, hogy mire tudjuk felhasználni ezt a know-how-t. A gyártás alapjait tekintve olyan, mint a legó. A különböző elemeket tetszőlegesen kombinálva más és más végeredmény adódik. Nagykanizsán, a világ legnagyobb világítástechnikai gyárában évente egymilliárd izzót gyártunk, miközben Hajdúböszörményben a hölgyek egyedi színpadi világítástechnikai elemeket készítenek kézzel, vagyis elég sok mindenre képesek vagyunk. Most keressük ennek a hasznosítási lehetőségeit más iparágakban. Így például megvizsgáltuk a Tesla akkumulátorait, és arra jutottunk, hogy a 20 százalékuk –a telep-részen kívül minden más – legyártható a jelenlegi eszközeinkkel. Több mint száz éve autóipari beszállítók vagyunk, ezért a minőségi szabványaink szigorúak. A GE Aviation-nel pedig egyeztetéseket kezdtünk, hogy légiipari beszállítóvá is válhassunk, és 15 hónap után megkaptuk az ehhez szükséges jóváhagyásokat. Ebbe az iparágba nagyon nehéz bejutni, a belépési küszöb magas, viszont az árrés is sokkal nagyobb, mint a hagyományos termékeink esetében. Most folynak a beruházások Kisvárdán. Minden gyárunknak az egyedi erősségein alapuló önálló és tartósan versenyképes profilt szeretnénk teremteni.
A kerekasztalon szóba került, hogy különböző startupokkal is együtt dolgoznak, például infravörös izzóval kiegészített fitnesz-eszközöket fejlesztenek, illetve prototípus-gyártásban is segítenék a feltörekvő cégeket. A világítástechnika terén milyen újdonságokkal készülnek?
Az egyik tanácsadócégnél, amellyel az innovációról beszélgettünk, azt mondták, hogy az áttörés jellemzően nem a cég központi tevékenységeinek területén történik, hanem a szervezet szélein. Ezért hoztuk létre a Tungsram Edge nevű egységünket, amelyet elkülönítettünk az alaptevékenységeinktől, és az a feladatuk, hogy a vállalat jövőjét meghatározó ötleteket szállítsák. Terveink szerint öt éven belül a bevételeink 50 százalékát adja csak a világítástechnika, annak ellenére, hogy maguk a világítótestek is megújulnak, smart vagy smart ready megoldásokat tartalmaznak majd. Nem mehetünk szemtől-szembe a kínai közvilágítási beszállítókkal. Csak akkor nyerhetünk, ha újabb és újabb funkciókat adunk hozzá a lámpához: a megfelelő fény az alap, ezen kívül adat- és információgyűjtési képességekkel bővíthetjük, amelyek hozzáadott értéket biztosítanak a felhasználóknak. Ki tudjuk használni, hogy a világítás kül- és beltéren mindenhol megtalálható, saját áramellátással rendelkezik, és általában magasan van, ezért ideális szenzorok vagy mikrofonok elhelyezésére is.
A munkavállalók – különösen azok, akik egész életükben hagyományos izzókat gyártottak – mennyire nyitottak a változtatásokra, az újdonságok kipróbálására?
A kollégák átlagéletkora alig valamivel 50 év alatt van, és átlagosan 20 évnél többet töltöttek a cégnél, vagyis sokan tényleg egész életükben itt dolgoztak. A rekord most épp 57 esztendő. De ennek ellenére is nyitottak a változásra, szeretnék sikeresnek látni a vállalatot és a közösségüket. Az pedig, hogy idősebb, tapasztaltabb alkalmazottaink is vannak, meggyőződésem szerint versenyelőnyt jelent számunkra.
Az előadásában számos nagyvárost is említett, ahol megfordult, elsősorban a fejlődő világból. Úgy gondolja, hogy az innovatív magyar iparnak ezek az ideális célpiacai?
Ma a külkereskedelem legnagyobb hányada Nyugat-Európával és a fejlett országokkal bonyolódik, de hagyományosan – már 1905-ben – jelen volt a keleti nyitás ötlete is, amely arra épített, hogy Magyarország segíthetne a fejlődő államoknak betömni az infrastruktúra hiányosságait. Úgy látom, a világ egyetlen országa sem lehet jó mindenben, és ennek tükrében érdemes mondjuk tíz olyan országra és néhány olyan iparágra – pl. a víziparra – összpontosítani, ahol Magyarország hagyományosan erős. Ha a tizenötmillió magyar nemzetiségű ember három területen ki tudná szolgálni egymilliárd ember igényeit, az jó időre munkát adna Magyarországnak. Ezekre a területekre fókuszálhatna az oktatás, az innováció, a kormányzati támogatások. De ugyanilyen állami segítség lenne, ha startupok számára biztosítanák az első megrendeléseket és az ebből keletkező esettanulmányokat, majd kormányközi kapcsolatokkal is elősegítenék a terjeszkedésüket. Maga a Tungsram is szerepet kaphatna ezekben az országokban, mint a kisebb magyar cégekből érkező megoldások integrátora. Vegyük például a MagikMe integrált játszótéri játékait, amelyeken fogyatékkal élő és ép gyerekek együtt játszhatnak. Ezt önmagában nehéz lenne eladni egy fejlődő országban, viszont egy okosváros-megoldáscsomagnak teljesen logikus eleme lehetne. De hozzáadhatjuk akár a Route4U akadálymentes járdatérképét is, és máris egy olyan ajánlatot kapunk, ami egy fejlődő afrikai vagy ázsiai nagyváros számára vonzó lehet. Nagyon összetetten kell gondolkodnunk, mert ez a versenyképessé válás egyetlen útja.
