Kovács Flóra 2018 májusában vett fel 7 millió forintos mikrohitelt egy önkormányzati tulajdonú üzlethelyiség megvásárlásához, amelyben pékséget és kis delikáteszt üzemeltet. A Vekni – és a közelében található Réteskék – tulajdonosát a vállalkozóvá válásról és a hitelfelvétel tapasztalatairól kérdeztük.
Hogyan kerültél kapcsolatba a kiskereskedelemmel és a vendéglátással?
Szüleim egy olyan üzlethelyiség tulajdonosai voltak, amiben a bérlők vendéglátóhelyet üzemeltettek Miskolcon. 18 évesen, amikor pályaválasztásra került a sor, még nem volt kiforrott elképzelésem a jövőmről, arra bíztattak, hogy ne találomra döntsek, hanem inkább végezzem el a vendéglátóipari főiskolát. Diploma után külföldön is gyűjtöttem tapasztalatokat, mind a vendéglátás, mind a szállodaipar területén. Mikor elérkezettnek láttam az időt, a lakásom melletti épületben kivettem egy pici, önkormányzati tulajdonú üzlethelyiséget, amelyben megnyitottam a Veknit. Az üzlet megvalósításában nagy segítségemre volt egy akkoriban, fiataloknak kiírt pályázat, melyen üzleti tervem nyertes lett.
Milyen profillal működik az üzlet?
Eleinte kávézónak szántam, ahol minőségi péksüteményeket is lehet kapni, de idővel a vendégkör – a környéken lakók és a SOTE hallgatói, köztük sok külföldi – igényei szerint kibővítettem delikátesz-szerű kínálattal: kézműves kolbászok, szendvicskrémek és szendvicsek, főleg angol és olasz, különleges édességek és a megszokottól eltérő üdítőitalok is kaphatóak.
És miért nyitottál még egy vendéglátóhelyet a téren?
A Vekniben megismerkedtem azzal a párral, akik újra szerették volna nyitni a mostani Réteskék kávézó helyiségében működő vendéglátó üzletet. Végül az élet úgy alakította, hogy ők nem vágtak bele és átengedték nekem a lehetőséget. Arra gondoltam, jobban járok, ha inkább én teremtem meg a saját magam versenytársát. Ráadásul a szüleim éppen akkor zárták be a miskolci Réteskéket, így a berendezés jó részét újra tudtam hasznosítani, így nyitott meg a kávézó és rétesező.
A hitelfelvételre miért volt szükség?
A hosszú távú tervezhetőséghez és a nagyobb beruházásokhoz biztosabb hátteret jelentett, ha saját tulajdonban tudhatom az üzletet. Amint erre lehetőségem nyílt, jeleztem az önkormányzat felé, hogy szeretném megvásárolni a helyiséget, de ehhez tőkére volt szükségem.
Miért a Budapesti Vállalkozásfejlesztési Közalapítvány mikrohitelére esett a választásod?
A vételi szándékom bejelentésével róka fogta csuka helyzetbe kerültem, mert a bank előbb adásvételi szerződést szeretett volna látni, míg a tulajdonos önkormányzat a vételárat. Már majdnem kifutottam az ajánlattételt követő 90 napos határidőből, amikor egy helyi önkormányzati képviselő említette számomra a BVK-s lehetőséget. Ők nyitottak is voltak a rugalmas megoldásra. Erre végül az egyik bank is hajlandó lett volna, de a BVK kondíciói sokkal kedvezőbbek voltak, így nem is merült fel kérdésként, hogy melyiket választom.
Ha jól tudom, még tart a hiteled türelmi időszaka.
Így van, egyelőre csak a kamatokat törlesztem. A felvételkor legfeljebb 12 hónapos türelmi időszakot lehet kérni. Én ennek a felét igényeltem, egyrészt az ingatlanszerzéssel kapcsolatos többletköltségek, másrészt a téli hónapok kisebb forgalma miatt.
Mennyire váltak be az elképzeléseid?
Mindkét hely jól működik, sok vendég mindkettőben megfordul. Törzsvásárlói programot is indítottam, a visszajárók ma már maguk pecsételhetik be egy kis kártyára a fogyasztásukat, ami után ajándékot kapnak. Eleinte mindent magam csináltam a Vekniben, ami nagyon fárasztó volt, 14-16 órákat dolgoztam, de mára már munkatársakat is tudok foglalkoztatni. Az ő kiválasztásuknál a barátságos személyiség és a vendégek iránti elkötelezettség az elsődleges szempont, és szerencsére ők is megtalálják itt a számításukat, nagyon alacsony a fluktuáció. Azt gondolom, hogy sikerült jó döntéseket hozni az elmúlt 3 évben és az „egyszer fent, egyszer lent” mára inkább „kétszer fent és egyszer lent” lett.