Nagy érdeklődés mellett zajlott 2016. december 7-én Dr. Kocsis M. Tamás A brandépítés aspektusai jogi szempontból című workshopja a Budapesti Vállalkozásfejlesztési Közalapítvány SMART Vállalkozói Okospontjában. Az előadás során a védjegyeket érintő legfontosabb jogi kérdések kerültek terítékre.
Védjegy, márka, brand
A védjegy szó köznapi értelemben ismertetőjegyet, jellegzetességet, valami olyan különleges tulajdonságot jelent, amelyről valamely személy, hely, ország stb. jut eszünkbe. A szó jogi jelentése:
árujelző funkció, áruk és szolgáltáltatások megkülönböztetésére szolgáló jogi eszköz.
A védjegy jogi definíciója szerint “védjegyoltalomban részesülhet minden grafikailag ábrázolható megjelölés, amely alkalmas arra, hogy valamely árut vagy szolgáltatást megkülönböztessen mások áruitól vagy szolgáltatásaitól” (A védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. tv 1. § (1) bekezdés). A védjegy az egyes áruk és szolgáltatások eredetének azonosítására szolgáló jogi oltalom.
A védjegyek a brandek, márkák jogi megvalósulási formái. Alapvető céljuk a saját áru vagy szolgáltatás jelzése, megkülönböztethetővé tétele. A védjegy egy lajstromozott jog, védjegybejelentés útján keletkezik. A jogilag létező, bejegyzett védjegyek töltik ki tényleges tartalommal a brand és márka fogalmát. A védjegy lényege a monopólium szerzése: bizonyos kifejezést, megjelölést, ábrát, logót stb., meghatározott ideig, meghatározott áruk és szolgáltatások tekintetében, meghatározott földrajzi területen csak a védjegyjogosult használhat, illetve az, aki tőle használati jogot kapott vagyis, alapvetően ez egy versenyeszköz. Bejegyzett védjegy esetén a hamisítás ellen fel lehet lépni. Egy komoly márka, brand több száz, több ezer védjegyből áll, országonként, régiónként lajstromozva.
“A márka szó jelentésének kifejezésére gyakran az angolból átvett brand szót használják. A fogalom összefoglalja egy termék, szervezet akár szolgáltatás arculatát, szlogenjét, logóját és mindazt, amit a fogyasztók, alkalmazottak és egyéb érintettek képzelnek a márkanév hallatán az adott termékről, szolgáltatásról, szervezetről (előnyök, értékek, kultúra, közösség).” (www.wikipedia.hu)
A köznapi szóhasználatban gyakran “márka” “márkák” név alatt ténylegesen a védjegyeket értik, például: “Adidas márka”, “Puma márka”. Fő oka lehet az angol “trade mark”, illetve a német “Marke” szavak magyarítása. A védjegy szót ma is inkább az “ismertetőjel” értelmében használják, annak ellenére, hogy a jogi terminológiában több mint 120 éve ez a szó használatos az árujelzőkre, a “márkákra”.
Matthew Healey meghatározása szerint a branding, vagyis a márkaépítés voltaképpen a gyártók és a fogyasztók között zajló folyamatos harcot jelenti, melynek célja a márka ígéretének és jelentésének meghatározása.
A végiggondolandó kérdések KKV-k számára
- Tudom-e hogy mi az, hogy védjegy?
- Kell-e ez nekem vagy a cégemnek? – ez a kulcsmomentum, amíg egy induló vagy működő vállalkozás vezetője vagy döntéshozója nem érti meg a védjegyek létének kiemelkedő jelentőségét, addig erre nem is fog figyelmet fordítani.
- Ha az előző kérdésre az a válasz, hogy: Igen, kell! – akkor jöhet az a kérdés, hogy egyáltalán mi legyen a védjegy: ehhez ajánlatos alapos védjegykutatást végeztetni, tekintetbe véve a lajstromozni kívánt megjelölést és a piaci szegmenst, ahol a védjegyet használni kívánják, illetve a megcélzott földrajzi területet.
- A védjegykutatás után lehet véglegesíteni magát a megjelenési formát, az áruk- és szolgáltatások jegyzékét, illetve végiggondolni, hogy a cég potenciálisan milyen piacon, melyik országokban akar terjeszkedni.
- Ha mindez megvan, akkor már „csak” be kell nyújtani a védjegybejelentést és elérni, hogy azt a megcélzott ország vagy földrajzi terület erre szakosodott hivatala be is jegyezze
Alapvető tudnivalók
A védjegyoltalom időtartama: 10 év, a benyújtás napjától számítva, ez az ún. elsőbbségi nap.A jogi oltalom a lajstromozással keletkezik, a benyújtás napjára visszaható hatállyal. A védjegyoltalom megújítható, további 10-10 évre.
A http://classifications.mszh.hu/nice/index.htm linken megtalálható a Nizzai Megállapodás jelenleg érvényes 10. sz. kiadása. Ez tartalmazza a lajstromozható árukat és szolgáltatásokat, összesen 45 áru- és szolgáltatási osztályban. Ez alapján kell összeállítani a védjegybejelentés áru- és szolgáltatási jegyzékét.
A védjegyek megkülönböztető képességének vizsgálata a következő szempontok alapján történik: mennyire eredeti az adott elnevezés, van-e jelentése, köthető-e a védeni kívánt áruhoz, szolgáltatáshoz, ha van ábra és szó is, a kettő utal-e egymásra, utalhat-e egymásra.
A védjegyek típusai
Védjegyként lajstromozható megjelölés lehet különösen:
- szó, szóösszetétel, beleértve a személyneveket és a jelmondatokat;
- betű, szám;
- ábra, kép;
- sík-vagy térbeli alakzat, beleértve az áru vagy a csomagolás formáját;
- szín, színösszetétel, fényjel, hologram;
- hang, valamint
- a felsorolt megjelölések kombinációja.
A legtipikusabb a szóelemet tartalmazó ábrás védjegy, a lényeg továbbra is a megkülönböztető képesség.
A védjegyek típusai – területi hatály
Magyar nemzeti védjegy: Amennyiben a megjelölést a jogosult csak Magyarországon tervezi használni, a megjelölést Magyarországra kiterjedő hatállyal érdemes lajstromoztatni. A lajstromozást végző hivatal a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (www.sztnh.gov.hu) (SZTNH).
Európai uniós védjegy: Amennyiben a megjelölést a jogosult az Európai Unió meghatározott országaiban, vagy teljes területén használni kívánja, az Európai Unió e célból létrejött hivatalához, az alicantei székhelyű Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához (EUSZTH, angol rövidítése: EUIPO) (www.euipo.europa.eu) benyújtott kérelemmel az Európai Unió valamennyi tagországára kiterjedő védjegybejegyzés igényelhető.
Nemzetközi védjegy: amikor valamely terméket vagy szolgáltatást Magyarországon, illetve az Európai Unión kívül is be kívánnak vezetni, nemzetközi védjegybejelentési kérelmet lehet benyújtani a genfi székhellyel működő Szellemi Tulajdon Világszervezetéhez (World Intellectual Property Organization, WIPO), (www.wipo.int).
A nemzetközi védjegybejelentés alapja mindig egy már létező nemzeti védjegy vagy védjegybejelentés, illetve egy európai uniós védjegy vagy védjegybejelentés.
A Madridi Rendszernek jelenleg 98 tagja van, ami 114 országot fed le. Az Európai Unió jogi személyként saját maga is tagja a rendszernek. Gazdasági szempontból fontos tagállamok még pl. az USA, Japán, Dél-Korea, Oroszország, Izrael, Svájc, Ausztrália, Kína, Mexikó. Néhány fontosabb ország, amely a rendszernek nem tagja, s így ezekben az országokban nemzetközi védjegybejelentés a Madridi Rendszeren keresztül nem tehető meg: pl. Kanada, Brazília, Argentína, Szaúd-Arábia, Egyesült Arab Emírségek.
Az eljárás menete
Az eljárás két fő részre oszlik, az egyik az abszolút kizárási okok, a másik a relatív kizárási okok vizsgálata. Az eljárás első részében az eljáró hivatal megvizsgálja, hogy a bejelentés az abszolút kizárási okok egyikébe nem ütközik-e (pl.: megkülönböztetésre nem alkalmas, leíró, megtévesztő stb.), illetve, hogy az áruk és szolgáltatások listája (a klasszifikáció) rendben van-e. Ha a hivatal szerint abszolút kizárási ok áll fenn, akkor a hivatal egy úgynevezett nyilatkozatra felhívó végzést küld, amelyre a bejelentőnek nyilatkoznia kell, hogy álláspontja szerint a megjelölés miért alkalmas a lajstromozásra. Ha a bejelentés abszolút kizárási okba nem ütközik, akkor a védjegybejelentés meghirdetésre kerül a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítőben.
Relatív kizárási okok: A meghirdetés időpontjától számított 3 hónapon belül bármely harmadik személy, aki úgy gondolja, hogy a bejelentéssel azonos, vagy hasonló korábbi védjegye van, ugyanolyan vagy hasonló áruk és szolgáltatások vonatkozásában (illetve bizonyos esetekben különböző áruk és szolgáltatások vonatkozásában), a bejelentés ellen az ún. felszólalási eljárás keretében felléphet. Amennyiben ez bekövetkezik és valaki fellép a bejelentés ellen, a felek felváltva érvelhetnek a hivatal előtt, hogy a bejelentés, illetve a korábbi védjegy összetéveszthető-e vagy sem.
Az eljárás végén a hivatal döntésével vagy elutasítja a felszólalást, illetve, amennyiben úgy gondolja, hogy a megjelölések összetéveszthetőek, részben vagy egészben elutasítja a védjegybejelentést. A határozat bíróság előtt megtámadható.
Mennyibe kerül?
Magyar nemzeti védjegy: Egy védjegybejelentés 3 áru- vagy szolgáltatási osztályra 74.800,- Ft.
Több áru- vagy szolgáltatási osztály esetén a negyedik és minden további osztály esetén, osztályonként további 32.000,- Ft a díj. A díj megfizetése nem jelenti automatikusan azt, hogy az SZTNH a megjelölést védjegyként be is fogja jegyezni!
Európai uniós védjegy: On-line bejelentés esetén 1 áru- és szolgáltatási osztály esetén 850,- EUR, 2 osztály esetén 900,- EUR, ezután minden további osztály esetében 150,- EUR a díj osztályonként. Fontos hangsúlyozni, hogy a díj megfizetése nem jelenti automatikusan azt, hogy az EUSZTH a védjegyet be is fogja jegyezni!
Nemzetközi védjegy: A fizetendő díj összege függ az érintett osztályok és országok számától, attól, hogy színes vagy nem színes védjegyről van-e szó. Minden érintett hivatal a saját nemzeti joga alapján dönt, ami a költségekre kihatással lehet.
Márkajelzés – ™ ℠ ® © jelek használata
A grafikus figyelmét érdemes felhívni arra, hogy a fenti jelek nem olyan grafikai kiegészítő elemek, amelyek szabadon dobálhatóak minden egyes általa készített grafikai terv mögé!
A ™ és az ℠ alapvetően angolszász eredetű jelölések, jelentésük trade mark vagy trademark, illetve service mark. Kialakulásuk alapja azon angolszász jogelven nyugszik, hogy egy védjegy a használat útján is árujelzővé, vagyis trade markká, illetve service markká válhat, külön regisztráció nélkül – és ezt a tényt érdemes valahogy megjelölni.
Ehhez képest használták és használják angolszász országokban az ® jelölést, amely eredetileg a ténylegesen is regisztrált, vagyis az erre szakosodott hivatal által bejegyzett védjegyek megkülönböztetését szolgálta a nem bejegyzett (™, ℠) védjegyektől.
A © jel pedig a „copyright” szóból származik és a szerzői jogi jogosultság jelölésére használják világszerte.
A mai európai uniós gyakorlat az, hogy főként a ™ és az ® jeleket használjuk a bejegyzett, vagyis a ténylegesen regisztrált védjegyek megkülönböztetésére a jogilag nem védett megjelölésektől.
Forrás: Dr. Kocsis M. Tamás előadása és jegyzete