Hogyan emelhetik ki viselőjüket a tömegből az Árpád-kori vagy épp a huszárhagyomány alapján készült korszerű, hordható ruhadarabok? Erről beszélgettünk Takács Zsuzsa iparművésszel, az Atelier Takács tulajdonosával.

 width=

Hogyan kezdődött a vállalkozói karrierje?

Iparművészként a ma már nem létező férfiruha szakon végeztem. Újrakezdő vagyok, aki tíz éve, amikor a gyerekei felnőttek, tért vissza a szakmájához. A méretes szalonomban férfi- és női ruhákat is készítek, melyekben az innováció és a tradíció keveredik. A német-osztrák Trachten, a mai napig őrzött és hordott hagyományos viselet nagyon megtetszett nekem, és úgy éreztem, hogy nálunk is vissza kellene hozni az öltözködési tradíciót, modern elemekkel ötvözve.

Kik a fő megrendelők? Meg lehet határozni, hogy jellemzően kik nyitottak erre a vonalra?

A célközönségem elsősorban a Magyar Demokrata újság olvasói közül kerül ki, mert ott jelennek meg hirdetéseim. Ők alapvetően konzervatív értékeket képviselő emberek. Az értelmiség egyértelműen célcsoport, akiknek rálátásuk van a múltbeli dolgokra, de a fiatalokhoz is szeretnék szólni, hiszen ők azok, akik bátrabban nyúlnak az öltözködési újdonságokhoz.

Formaruhákat is készít megrendelésre?

Először gimnáziumok kerestek meg azzal, hogy nyugaton minden magára valamit is adó iskolának van formaruhája, és itthon is lenne erre igény. Majd az Eszterházy Károly Egyetem rektora jelezte, hogy szeretnék lecserélni a talárokat. Megmutattam neki a díszmagyarokat bemutató kötetemet, ami elképesztette, és elhatározta, hogy ezt az utat szeretnék követni. Végül egy díszes mentét terveztem az egyetem felsővezetőinek, ahol a különböző színű zsinóros díszítés jelöli a karokat. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora pedig a hagyományos vonalakat modern köntösben visszahozó öltönyeimet látta, és ezt szerette volna átültetni formaruhába. Ez nagyon szívet melengető, mert úgy érzem, lehet folytatása, és egyre többen viselhetnek egyedi, a szokványostól elütő ruhát. Különösen a férfiruha áll közel a szívemhez, mert mára sokat lazultak a megkötések, és lehetővé vált, hogy ne mindenki ugyanolyan öltönyt hordjon.

 width=

A tervezés mellett az előállítás is a műhelyben történik?

A kiállítandó ruhák és a műhely is egy helyen van az atelier-ben, ami azért előnyös, mert ha jön egy ötlet, azt a szabászasztalon azonnal meg is tudom valósítani. Az ott található anyagok is inspirálnak, azokba rögtön belelátom a ruhát. A munkatársaim régi, összeszokott csapatot alkotnak, magyar nagymamák. Két állandó munkatársam van, akik varrással foglalkoznak, és még ketten segítenek be az eladásban és a napi feladatokban.

Az anyagok nyújtotta inspiráció és a díszmagyar mellett milyen forrásokból dolgozik?

A Magyar Nemzeti Múzeum 1996-os katalógusa indított el, amit a honfoglalás-kori tárlatról készítettek. A fémleleteken megjelenő Árpád-kori ornamentikák gyönyörűek, egy kiforrott stílus képét mutatják, mégsem terjedtek el a köztudatban. És ahogyan tovább keresgéltem a magyar történelemben, ehhez újabb rétegek jöttek, mint például a huszárhagyomány. De ami a védjegyemmé vált, azok az Árpád-kori palmetták, amelyeket minden ruhámra rácsempészek valahogyan. Hiszen innen indultunk. A magyarság értékeinek megőrzéséért végzett munkámat a Gróf Széchenyi Család Alapítvány különdíjjal ismerte el.

Milyen tervei vannak a jövőre?

Szeretnék minél több intézményi és magánmegrendelőt. Ebben a legnagyobb segítség a szájhagyomány, amikor az emberek egymásnak mondják el, hogy meg vannak elégedve.

A BVK is tud ebben segíteni?

Részt vettem már kiállítóként rendezvényükön, de elnök asszony is hűséges vásárlóm, mert felismerte, hogy ha az ember kiáll a közönség elé, nem mindegy, mit üzen az öltözékével, hogyan tiszteli meg a hallgatóságát.