A Horváth Mihály tér sarkán álló kis cukrászdában egymásnak adják a kilincset a közelben lakók: kávéért, krémesért, aprósüteményért vagy épp a megrendelt tortáért jönnek. A vállalkozás vezetőjével, Kiss Zoltánnal a hely múltja mellett arról a négymillió forintos hitelről is beszélgettünk, amelyet a Budapesti Vállalkozásfejlesztési Közalapítványtól a Józsefvárosi Önkormányzat támogatásával vettek fel.
Mit lehet tudni a cukrászda történetéről?
A hely – mint ahogyan a falon lógó fényképen is látható – már legalább ötven éves múlttal rendelkezik, bár eleinte nem cukrászdaként működött. A nagypapám egy barátjától vette meg, én pedig 2002-ben vettem át tőle a családi vállalkozást. A kollégák is főleg családtagok.
Ez a hely mindig a környéken lakók igényeit szolgálta ki?
Igen, főleg retro süteményeket készítünk, mert a hagyományos ízekre van igény. Persze bevonunk néhány újdonságot is, mint például a sajttorták, de azokra ritkán kapnak rá.
A BVK-s mikrohitelt milyen célra vették fel?
Mivel régi cukrászdáról van szó, a gépek is korosak, elavultak. A hűtők annyira rossz állapotban voltak, hogy már a működést veszélyeztették, viszont saját erőből nehezen lett volna megoldható a cseréjük. Összesen három darabra volt szükségünk, amelyek közül egy hűtő gyártási problémák miatt csak március végén érkezik majd meg, de egy dupla hűtőt és a fagyitároló pultot már üzembe helyeztünk. Mindegyik hűtő egyedi gyártású, egy magyar cég méretre készíti őket, viszont nem olcsóak: a benti darab például 2,1 millió forintba került.
Hogyan találtak rá a BVK-ra?
Talán egy hete gondolkodtunk azon, hogyan oldjuk meg ezt a problémát, amikor bedobtak egy szórólapot a mikrohitel-lehetőségről. Telefonáltam, bementem, megbeszéltük, és onnantól ment minden a maga útján. Sok mindent be kellett szerezni, az értékbecsléstől kezdve az önkormányzati engedélyeken át a céges pénzügyek igazolásáig, de végig nagyon segítőkészek voltak. Mivel én szinte éjjel-nappal itt vagyok, így a szabadnapjaimon kicsit lassabban zajlott az ügyintézés, de sikerült.
Bankhitelben nem is gondolkodtak?
Mielőtt megtudtam, hogy létezik ez a lehetőség, utánanéztünk annak is. Érdeklődtem a számlavezető bankunknál és más pénzintézeteknél is, de ott olyan feltételeket mondtak, ami nem nekünk való lett volna.
A türelmi időszakkal élnek?
Nem szerettünk volna élni vele, mert a törlesztőrészlet így sem túl magas.