Egyáltalán nem jelentős a külföldön munkát vállaló magyarok aránya: a 20–64 éves korcsoport 5,2 százaléka dolgozik más uniós tagállamban – derül ki az EU statisztikai hivatalának tegnap közzétett adataiból. Az Eurostat szerint 325 ezer magyar vállal más uniós tagállamban munkát, az arány jellemzően csak a nyugati tagországokban alacsonyabb.
Az áprilisi országgyűlési választás előtt a legtöbb ellenzéki szereplő azzal kampányolt, hogy valósággal menekülnek Magyarországról a munkavállalók, ez pedig a kormány hibája. Ehhez képest az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat tegnap közzétett adataiból az derül ki, hogy továbbra sem jelentős a külföldön munkát vállalók aránya Magyarországon. Az adatok szerint 2017-ben a 20–64 éves korcsoport 5,2 százaléka dolgozott más uniós tagállamban, ami 325 ezer embert jelent.
Ezzel az aránnyal a 28 tagállamból a 13.-ok vagyunk, ami azt jelenti, hogy 12 tagállamban magasabb a munkaerőpiaci elvándorlás mértéke. A nyugat-európai tagállamokban alacsonyabb csak a külföldi munkavállalás aránya, illetve a 2004-től csatlakozott 14 országközül Cipruson, Szlovéniában és Csehországban. Az unió egészének lakosságát nézve egyébként az arány 3,8 százalék.
– Az Eurostat módszertana nem az állampolgárságot veszi alapul, hanem azt, hogy az adott országban született munkavállaló jelenleg hol dolgozik. Nálunk a 20–64 éves korcsoportban ez a szám 6,250 millió fő – mondta a Magyar Időknek Szalai Piroska munkaerőpiaci szakértő, a Budapesti Vállalkozásfejlesztési Közalapítvány kuratóriumi elnöke.
Kiemelte: a friss adatok mindenképpen ellentmondanak azoknak a véleményeknek, amelyek elsősorban az elvándorlást teszik felelőssé a munkaerőhiány miatt, ráadásul a félmillió-egymillió elvándorolt magyar dolgozóról szóló hírek sem valósak.
Az adatokat elemezve a szakértő elmondta: a 325 ezer főbe nemcsak az életvitelszerűen külföldön élők tartoznak bele, hanem az ingázók is, tehát azok, akik vagy Ausztriába járnak át dolgozni, vagy csak bizonyos időközönként vállalnak munkát máshol, jellemzően Németországban.
A mérés módszertana ráadásul az unió minden tagállamában egységes. Szalai Piroska emellett arról is beszélt, nyolcszor annyi román dolgozik külföldön, mint magyar. A visegrádi országok közül pedig csak Csehországban kisebb a külföldi munkavállalás mértéke, míg a lengyeleknél a negyedik legmagasabb ez az arány a 28 tagállam közül.
A szakértő felidézte: a külföldön munkát vállalók száma a rendszerváltás előtt 70 ezer fő körül mozgott, a 2000-es évek elején lépte át a százezer főt, jelentősebben pedig 2012 után nőtt az arány.
nnek oka elsősorban nem hazánk gazdasági mutatóira vezethető vissza, hanem arra, hogy az unión belül ekkor vált teljesen nyitottá a munkaerőpiac. Ugyanakkor az emelkedés mértéke 2016-ról 2017-re már jelentősen csökkent, tízezer volt, szemben a 2014-ről 2015-re mért 50 ezer fős bővüléssel. A 325 ezer emberből 75-80 ezer ingázhat naponta Ausztriába és vissza, a brit statisztikai hivatal adatai szerint a szigetországban pedig 98 ezerre tehető a magyarországi születésű munkavállalók száma.
A jelentés szerint az EU-ban Romániából vándoroltak el a legtöbben, a 20–64 éves korcsoport 19,7 százaléka, tehát gyakorlatilag minden ötödik ember. A más tagállamokban dolgozó románok száma 2,6 millió fő.
A korcsoport munkavállalóinak elvándorlási aránya Románia után Litvániában, Horvátországban, Portugáliában, Lettországban, Bulgáriában, Írországban, Luxemburgban, Lengyelországban, Észtországban, Szlovákiában és Görögországban nagyobb, mint Magyarországon. Hazánkban az uniós átlagnál nagyobb a diplomás elvándorlók aránya, számuk nagyjából 119 ezer fő.
Nem jellemző ugyanakkor a külföldi munkavállalás az Európai Unió hagyományosan leggazdagabb tagállamaiban: a németek, a britek, a svédek és a franciák alig több, mint egy százaléka megy máshova dolgozni. Dánia, Németország Ciprus, Málta, Finnország, Nagy-Britannia és Svédország kivételével az összes tagállamban nőtt az elvándorló munkaerő aránya 2012-höz képest.
Ahogy arról lapunk korábban beszámolt, Magyarországon elsősorban nem az elvándorlás okozza a munkaerőhiányt, habár a külföldön élő, képzett munkaerőre szükségük lenne a hazai vállalkozásoknak, ráadásul ma már meglehetősen magas kereseti lehetőségekkel. Nálunk a szakértők szerint az inaktívak, tehát a nem dolgozó, de nem is munkanélküli emberek aktivitásának növelése a legfontosabb feladat.
Közéjük tartoznak a fiatalok, az idősek, valamint a gyermeket nevelők. Esetükben ugyanakkor nem a teljes munkaidős foglalkoztatás, hanem a rugalmas megoldások jelenthetik a visszatérést a munkaerőpiacra.
Hazánkban a fiatalok a duális képzéssel, a kismamák és az idősek pedig a rugalmas időbeosztással, távmunkával lennének integrálhatók a munkaerőpiacra. A felnőtt- és szakképzés átalakítása, erősítése pedig a következő évek nélkülözhetetlen feladata lesz a foglalkoztatottsági arány növelése érdekében.