A Budapesti Vállalkozásfejlesztési Közalapítvány Be Smart versenyén többszörösen díjazott Phonic Chat üzemeltetési és kommunikációs vezetőjével, Tamás Kingával a 8. Startupok Éjszakája rendezvényen beszélgettünk a zeneipart felforgató terveikről.
Hogyan született a formabontó zenei alkalmazás ötlete?
Az ötfős csapatunk véletlenül találkozott egy közösségi irodában, ahová mindannyian szabadúszó szakemberekként kerültünk. Kiderült, hogy mindannyiunknak van zenei érdeklődése, és egy közös zenei projektet indítottunk. Örömzenélést folytattunk, gitárral, cimbalmosokkal, fúvósokkal, ütősökkel, mindenfajta hangszerrel kiegészülve. Összesen 50-60 zenésszel dolgoztunk együtt néhány hónapon át.
Ahogy ez az egész szerveződött, elgondolkoztatott minket, hogy sokkal hatékonyabban is megoldható lenne egy olyan platformmal, ami a közösségi örömzenélést lehetővé teszi, felgyorsítja, és a zene élményszerűségét sokkal inkább előtérbe helyezi, mint a hagyományos értelemben vett zeneipar. Ennek a gyökerei már a népzenében megtalálhatóak, és ebből született egy IT-ötlet.
Az alkalmazás célcsoportja inkább az amatőr zenészek, és nem a zeneipar?
Ha valami ennyire felborít már meglévő, jól kialakult módszertanokat, akkor szocializálni kell rá magukat a zenészeket és a befogadó közönséget is. Nagyon sokfelé validáltattuk a projektet, tavaly ősszel a Web Summiton volt a nagy bemutatkozás, de azt követően a BVK-val jártunk Dublinban is, valamint itthon is több iparági szereplővel felvettük a kapcsolatot, és mindenki mondott valami okosat, amire mi eredetileg nem is gondoltunk.
Például a komolyzenészek szerint szólampróbákra kiválóan alkalmas a rendszer, az Operaházban és a magasan jegyzett zenekaroknál is meglehetősen régimódi rendszer szerint működő folyamatot nagyon megkönnyíti. A könnyűzenészek azért érdeklődnek iránta, mert olyan projekteket, amelyekkel a közönséghez közelebb lehet kerülni, nagyon jól meg lehet valóstani vele.
Azzal is érdekeltté tudjuk tenni a zeneipart, hogy most elég nagy káosz van a jogdíjak érvényesíthetőségével kapcsolatban. A nettel felborult az egész szisztéma, a streaming szolgáltatók nagyon keveset adnak vissza jogdíj formájában a producereknek, és még kevesebb jut el magukhoz a zenészekhez. A rendszer ezt is próbálja orvosolni azzal, hogy sávosan lehet feltölteni a produkciókat, és a rendszer méri, hogy ki, mikor, milyen eszközzel vette fel az adott sávot, illetve ki hányszor hallgatta meg. Így egy sokkal mérhetőbb, igazságosabb rendszer alakulhat ki.
A nagy nehézségünk a szocializációs tevékenység, a zenészek és a hallgatóság meggyőzése arról, hogy ez jó és hasznos, de alapvetően jó tapasztalataink vannak. A Kerekes Band például adott már bele egy zenét, amit a felületünkön meg lehet hallgatni.
A külföldi megjelenések mit adtak hozzá a projekthez?
Elsősorban a kapcsolati hálót. A Web Summiton például kint voltunk hárman, és mindannyiunknak lett 200 releváns, iparághoz kapcsolódó kontaktja, akiknek ki tudjuk küldeni a fejlesztéseink eredményét. Most ott tartunk, hogy megpróbálunk minél több zenei tartalmat feltölteni, hogy érdemes legyen az alkalmazást nyilvánossá tenni kipróbálásra.
Magyarországon indultok, vagy eleve nemzetközi jelenlétben gondolkodtok?
Magyarországon szeretnénk indítani, mert bár nincsenek műfaji megkötöttségek, de a magyar zenei identitásunk erősen meghatározza, hogy a hangszeres, instrumentális zenéket preferáljuk, és szeretnénk, hogy a magyar gyökerű, sajátos zenei gondolkodás legalább az első produkciókon átjöjjön. De nyitottak vagyunk bármilyen műfajra. A meglévő dalokat újra is tudjuk hasznosítani, ha a szeparált sávos feltöltést megoldják.
Nagyon fontos lépés volt, hogy az eddigi eredményeink alapján meghívtak minket a yorki herceg által rendezett szeptemberi Pitch Palace eseményre, ahol jó kapcsolati lehetőségekhez jutottunk. Például a Royal Philharmonic Orchestra várja, hogy egy sávos komolyzenén keresztül mutassuk meg számukra az alkalmazás hasznosságát.